Szerk
P. 5678. Egy \(\displaystyle D\) rugóállandójú rugó egyik végét egy lift mennyezetéhez rögzítjük, másik végére pedig egy \(\displaystyle m\) tömegű testet akasztunk. Kezdetben a test egyensúlyban van. Egyszer csak a lift állandó \(\displaystyle a\) gyorsulással elindul felfelé, majd \(\displaystyle \tau\) idő után a gyorsulás megszűnik és a felvonó állandó sebességgel halad tovább. Mekkora amplitúdójú mozgást végez ezután a test?
(6 pont)
Közli: Vigh Máté, Herceghalom
I. megoldás. Rögzítsük koordináta-rendszerünket a lifthez. Ebben a rendszerben, amely a gyorsulás ideje alatt nem inerciarendszer, a gyorsuláskor a test mozgásegyenlete:
\(\displaystyle m\ddot{x}=-Dx+m(g+a), \)
ahol \(\displaystyle x\) a test elmozdulása a nyújtatlan rugó végpontjától, a lefelé irányt véve pozitívnak. Bevezetve az
\(\displaystyle u=x-\frac{m(g+a)}{D} \)
változót, a mozgásegyenlet erre a formára írható át:
\(\displaystyle m\ddot{u}=-Du. \)
Ez a harmonikus rezgőmozgás ismert differenciálegyenlete, melynek általános megoldása:
\(\displaystyle u(t)=A\sin\omega t+B\cos\omega t,\quad\textrm{ahol}\quad\omega=\sqrt{\frac{D}{m}}. \)
A kezdeti állapot:
\(\displaystyle u(0)=\frac{mg}{D}-\frac{m(g+a)}{D}=-\frac{ma}{D}\quad\textrm{és}\quad\dot{u}(0)=0, \)
ezért
\(\displaystyle A=0\quad\textrm{és}\quad B=-\frac{ma}{D}, \)
amiből
\(\displaystyle x(t)=\frac{ma}{D}(1-\cos\omega t)+\frac{mg}{D}. \)
Amikor a lift gyorsulása zérussá válik, általános \(\displaystyle \tau\) esetén a kis testnek van kitérése és sebessége is, és ezután az \(\displaystyle x_0=\tfrac{mg}{D}\) egyensúlyi helyzet körül fog valamekkora \(\displaystyle A\) amplitúdójú harmonikus rezgőmozgást végezni. A rezgés amplitúdóját az energiamegmaradás alapján határozzuk meg. A rendszer teljes mechanikai energiája a \(\displaystyle t=\tau\) pillanatban a rugó potenciális energiájának, a mozgási energiának és a gravitációs potenciális energiának az összege:
A rezgő rendszer mechanikai energiája a rugó maximális megnyúlásakor (ekkor csak potenciális energiatagok vannak):
\(\displaystyle E_2=\frac{1}{2}D\left(A+\frac{mg}{D}\right)^2-mg\left(A+\frac{mg}{D}\right). \)
A két kifejezést egyenlővé téve, és az egyenletet rendezve (felhasználva az \(\displaystyle \omega^2=\tfrac{D}{m}\) és a \(\displaystyle \sin^2\omega\tau+\cos^2\omega\tau=1\) azonosságokat), a keresett amplitúdó:
\(\displaystyle A=\frac{ma}{D}\sqrt{2(1-\cos\omega\tau)}=\frac{2ma}{D}\left|\sin\frac{\omega\tau}{2}\right|. \)
Láthatjuk, hogy az amplitúdó a \(\displaystyle \tau\) időtartamtól függően 0 és \(\displaystyle \tfrac{2ma}{D}\) között lehet.
Erdélyi Dominik (Budapesti Fazekas M. Gyak. Ált. Isk. és Gimn., 12. évf.)
II. megoldás. A feladat a szuperpozíció módszerével is megoldható. Ez a módszer a mechanikában azért működik, mert egy tömegpont \(\displaystyle x(t)\) elmozdulásfüggvénye, illetve az \(\displaystyle \ddot{x}(t)\) gyorsulásfüggvénye, valamint a testre ható (időben akár változó) \(\displaystyle F(t)\) erő között lineáris kapcsolat áll fenn. Ez annyit jelent, hogy ha az \(\displaystyle x_1(t)\) elmozdulásfüggvénynek \(\displaystyle F_1(t)\) erőfüggvény felel meg, \(\displaystyle x_2(t)\)-nek pedig \(\displaystyle F_2(t)\), akkor a \(\displaystyle c_1x_1(t)+c_2x_2(t)\) elmozduláshoz tartozó erőfüggvény \(\displaystyle c_1F_1(t)+c_2F_2(t)\), ahol \(\displaystyle c_1\) és \(\displaystyle c_2\) tetszőleges állandók. (Ez a tulajdonság abból következik, hogy a deriválás lineáris művelet, Newton II. törvénye pedig lineáris egyenlet.)
Megjegyzés. Valamilyen ismert erőfüggvény csak a kezdőfeltételekkel együtt határozza meg egyértelműen az elmozdulásfüggvényt. Különböző megoldások súlyozott összegének képzésekor a kezdeti hely- és sebességadatok is szuperponálódnak. Ezzel azonban nem kell törődjünk, ha a kezdeti feltétel az, hogy a test kezdetben az origóban áll.
Írjuk le az \(\displaystyle m\) tömegű test mozgását a lift koordináta-rendszerében. Amennyiben a test elmozdulását a nyugalmi helyzetétől mérjük (ahol a rugóerő egyensúlyt tart a nehézségi erővel), akkor az \(\displaystyle mg\) nehézségi erőt a továbbiakban figyelmen kívül hagyhatjuk. A test mozgásegyenlete általánosan:
\(\displaystyle m\ddot{x}=-Dx(t)+F(t), \)
ahol \(\displaystyle F(t)\) a testre a rugóerőn kívül ható tetszőleges erő, \(\displaystyle \ddot{x}\) pedig a gyorsulást jelöli. Esetünkben
(A koordinátatengelyt lefelé irányítjuk, ezért a felfelé, állandó \(\displaystyle a\) gyorsulással mozgó liftben fellépő tehetetlenségi erő \(\displaystyle +ma\).) Bevezetve az \(\displaystyle \omega=\sqrt{\tfrac{D}{m}}\) jelölést a mozgásegyenlet így írható:
\(\displaystyle \ddot{x}+\omega^2x(t)=\frac{1}{m}F(t). \)
Tekintsük először azt az egyszerűbb esetet, amikor \(\displaystyle F(t)\) egy nagyon rövid \(\displaystyle \Delta t\) ideig tartó, \(\displaystyle ma\) nagyságú erőlökés a \(\displaystyle t=0\) pillanatban. Ez az erőlökés a kezdetben álló testet hirtelen \(\displaystyle \tfrac{F\Delta t}{m}=a\Delta t\) sebességre gyorsítja fel (1. ábra), és az a továbbiakban \(\displaystyle \omega\) körfrekvenciájú, szinuszos rezgésbe kezd:
\(\displaystyle x(t;0)=\begin{cases}0,&\text{ha }t\le0\\ \frac{a\Delta t}{\omega}\sin\omega t,&\text{ha }t>0.\end{cases} \)
(Az \(\displaystyle x(t;0)\) jelölésben a 0 azt mutatja, hogy az erőlökés \(\displaystyle t=0\) pillanatot követően történt.)
1. ábra
Amennyiben egy ugyanekkora erőlökés éri a testet valamely \(\displaystyle t'\) időpillanatot követő \(\displaystyle \Delta t\) intervallumban (\(\displaystyle 0<t'<\tau\)), akkor ennek hatására kialakuló mozgás (lásd a 2. ábrát):
\(\displaystyle x(t;t')=\begin{cases}0,&\textrm{ha }t\le t'\\ \tfrac{a\Delta t}{\omega}\sin\omega(t-t'),&\textrm{ha }t>t'.\end{cases} \)
2. ábra
Mivel az (1) képletben szereplő \(\displaystyle F(t)\) függvény összetehető (szuperponálható) sok rövid erőlökésből, a ténylegesen kialakuló mozgás is előállítható az egyes erőlökésekhez tartozó elmozdulásfüggvények összegeként:
\(\displaystyle x(t)=\sum_{t'=0}^{\tau}x(t;t')=\frac{a}{\omega}\sum_{t'=0}^{\tau}\sin\omega(t-t')\Delta t',\quad\textrm{ha }t>\tau. \)
Érdemes áttérni a \(\displaystyle t'\) változóról a \(\displaystyle \varphi\equiv\omega(t-t')\) új változóra. Mivel az erőlökések \(\displaystyle \Delta t'\) hosszának \(\displaystyle \Delta\varphi=\omega\Delta t'\) felel meg, az összegzést pedig az \(\displaystyle \omega(t-\tau)<\varphi<\omega t\) intervallumon kell végezni, a keresett megoldás így írható:
A (2) kifejezésben szereplő
\(\displaystyle W=\sum_{\varphi_1}^{\varphi_2}\sin\varphi\Delta\varphi \)
alakú összeg legegyszerűbben integrálszámítással határozható meg (az erőlökések időtartamának fokozatos csökkentésével):
\(\displaystyle W=\int\limits_{\varphi_1}^{\varphi_2}\sin\varphi\mathrm{d}\varphi=-\cos\varphi\Big\vert_{\varphi_1}^{\varphi_2}=\cos\varphi_1-\cos\varphi_2. \)
(Az összefüggést integrálszámítás nélkül, fizikai analógia segítségével is megkaphatjuk. Egy lehetséges módszer látható a a feladat el[zetes megoldásában.)
Ezt felhasználva a (2)-ben szereplő elmozdulásfüggvény \(\displaystyle t>\tau\) időpontokban:
\(\displaystyle x(t)=\frac{a}{\omega^2}(\cos(\omega t-\omega\tau)-\cos\omega t), \)
amely trigonometrikus átalakításokkal tovább alakítható:
(A fázisszög \(\displaystyle \alpha=\arctg\tfrac{\cos\omega\tau-1}{\sin\omega\tau}\), de ennek értékére nincs szükségünk.) A kialakuló rezgés amplitúdója:
\(\displaystyle A=\frac{a}{\omega^2}\sqrt{(\cos\omega\tau-1)^2+\sin^2\omega\tau}=\frac{a}{\omega^2}\sqrt{2(1-\cos\omega\tau)}=\frac{ma}{D}\sqrt{2(1-\cos\omega\tau)}. \)
Megjegyzés. A fenti megoldásban szereplő \(\displaystyle x(t;t')\) függvényt a vizsgált probléma Green-függvényének nevezik. A George Green (1793–1841) angol matematikus által kidolgozott módszert sikeresen alkalmazzák az elméleti fizika számos területén.
30 dolgozat érkezett. Helyes 18 megoldás. Kicsit hiányos (5 pont) 5, hiányos (2–4 pont) 7 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
P. 5691. Határozzuk meg egy vékony, \(\displaystyle m\) tömegű, homogén tömegeloszlású, \(\displaystyle a\) oldalú szabályos háromszög alakú lemez tehetetlenségi nyomatékát az egyik csúcsán áthaladó tengelyre vonatkozóan, ha az
a) a háromszög síkjára merőleges,
b) a magasságvonal,
c) az előző két tengelyre merőleges.
Közli: Zsigri Ferenc, Budapest
G. 911. Egy vékony szórólencse az ábrán látható \(\displaystyle P\) pontról a \(\displaystyle P'\) pontban állít elő látszólagos képet. A lencse optikai tengelyét a folytonos vonal jelöli, a négyzethálón egy-egy beosztás vízszintesen \(\displaystyle 10~\mathrm{cm}\)-nek, függőlegesen \(\displaystyle 1~\mathrm{cm}\)-nek felel meg. Mekkora a lencse fókusztávolsága?
M. 445. Mérjük meg, hogy egy adott granuláris anyagnak (pl. rizs, gersli stb.) mekkora a térkitöltése! Mennyire függ ez a rendszer preparálásától (pl.: tömörítés, rázogatás stb.)?
Közli: Széchenyi Gábor, Budapest